2012. február 3.
Január utolsó hétfőjén ülésezett a Fidelitas Budapesti Választmánya. Hagyományainknak megfelelően most is igyekeztünk az operatív ügyek tárgyalása mellett olyan vendéget is hívni, aki átfogó képet adhat a BV tagjainak egy-egy aktuálpolitikai kérdésben. A vendégünk ezúttal a Fidelitas alapító elnöke, Európai parlamenti képviselőnk Gyürk András volt, akivel Böröcz László koordinációs alelnök beszélgetett. A beszélgetést azzal kezdte, hogy leszögezze, nem előadást szeretne tartani, nagyon számít a jelen lévő aktív Fidelitasosok visszajelzéseire, véleményére a beszélgetés témáival kapcsolatosan.
Bevezető gondolatként András felvetette, hogy ma Európában kettős válság van, a nyilvánvaló gazdasági válságon túl, egyértelműen tetten érhető egy erkölcsi-morális válság is, melynek feloldása nélkül a gazdasági kérdésekben sem születhet megnyugtató és hosszú távú megoldás. Tapasztalható egyfajta értékvesztés is, mely szintén generálhatja azokat a vitákat, melynek Magyarország jelenleg nem csak elszenvedője, de pont az említett értékek mellett való karakán kiállásával, indukálója is.
Ezzel együtt mindenképpen fontos, hogy hazánk továbbra is elkötelezett legyen az európai közösség értékei mellett, hiszen mind történelmileg, mind geopolitikailag is ide tartozunk. A felmerült problémák, melyek az unió alapértékeit veszélyeztetik nem a kiszállásra kell, hogy bátorítsanak minket, hanem párbeszédre, a problémák gyökereinek feltárására, hiszen csak így tud az unió is továbblépni.
Aktualitása miatt természetesen szóba került az a plenáris ülés, melyen Orbán Viktor is felszólalt. Mint megtudtuk, arra, hogy egy miniszterelnök szót kérjen, eddig nem volt példa, ez egy „igazi karakán fideszes húzás volt”. A meglepő kérés miatt a házbizottságnak külön össze is kellett ülni, végül a dán elnökség kontóján biztosítottak felszólalási lehetőséget Orbán Viktornak.
.jpg)
Az aznapi vita jól megmutatta, hogy értékek és értéktelenségek mentén nem csak hazánkban húzódik törésvonal az egyes pártok, frakciók között, ez alól nem kivétel az EP sem. Több haszna is volt annak, hogy a miniszterelnök felszólalása miatt a vita ekkora nyilvánosságot kapott. Az egyik, hogy egy kicsit világosabbá vált az átlag, politikával nem feltétlenül foglalkozó ember számára is, hogy az EP-ben is csak emberek ülnek, nem éteri tündék, akik felette állnak érdekeknek, emberi hibáknak, és talán az egész EP veszített elvontságából és abból a közhiedelemből, hogy az valami borzasztó magasztos hely, ahol nagy fehér szakállú bölcsek ülnek. Ha valaki követte a vita eseményeit világosan láthatta, hogy a bíráló felszólalások túlnyomó többsége olyan tárgyi tévedésekkel operált, melyek kapcsán már jogos lehet a gyanú, hogy nem puszta tájékozatlanságból fakadnak. Példának nem is kell mást mondani csak Daniel Cohn-Benditet. András elmondta, nem szeretne „benditezéssel” olcsó népszerűségre szert tenni a hallgatóság köreiben, de komolyabb utánajárás nélkül is látható volt, hogy az ő kritikai észrevételei végképp nem az alaptörvénynek szóltak. Nála a nettó tájékozatlanság, nettó hisztériakeltéssel párosult. Ezt a liberális viselkedést pedig, mi magyarok, igazán jól ismerjük már.
Egy kérdésre válaszolván András elmondta, a fenyegető gazdasági instabilitás rendezése kapcsán felmerült a kérdés, hogy vajon a probléma megoldását a szorosabb együttműködés, szigorúbb szabályok jelentik, vagy épp ellenkezőleg, épp a túlzott szabályozás, vagy a tagállamok teljesen eltérő helyzete miatt alkalmazhatatlan, egységes szabályok differenciálása jelenthet e megoldást. Véleménye szerint vannak kérdések, ilyen például a gazdasági témák többsége is, ahol indokolt az uniós szigor és a szorosabb együttműködés, hiszen az Unió egészének érdeke, hogy gazdaságilag minden tagállam stabil legyen. Más kérdés, hogy hol húzzuk meg a határt, mik azok a kérdések, amik a nemzetállamok szuverenitását jelentik, azok uniós szabályozása a szuverenitás szűkítését jelentenék. Itt ismét visszautalt a már említett értékvesztésre és arra, hogy amíg nem tisztázottak ismét ezek az értékek, nehéz egy olyan minimumot megállapítani, ami mindenki számára elfogadható és betartható.
András szerint az unió jövőjével kapcsolatosan óriási felelősség hárul a fiatalokra is, így kifejezetten kérte, hogy a Fidelitas tagjai a jövőben, ahogy eddig is tették, segítsék munkáját, véleményükkel, javaslataikkal.