"Európa riadó, ne légy cinkostárs!" - demonstráció az Amnesty International budapesti székházánál

A rendezvény kezdetén Böröcz László koordinációs alelnök köszöntötte a megjelenteket, s tájékoztatta őket, hogy a határon túli magyarok jogainak védelmében tapasztalható kettős mérce miatt szervezték a demonstrációt.
 

Őt Gulyás Gergely követte, aki beszédében kifejtette: ahogy a magyar alaptörvény is kimondja: a nemzetiségek államalkotó tényezők mindenhol, nemcsak Magyarországon, hanem azokban az országokban is, amelyek soknemzetiségűként, önmagukat alkotmányos szinten is nemzetállamként azonosítják. Az alaptörvény vonatkozó passzusát idézve hangsúlyozta: „Magyarország ezt nem csak szavakban gondolja így”.

 

„Mi semmi mást nem kérünk, csak azt, amit mi is biztosítunk az itt élő nemzetiségeknek” – emelte ki. Ezzel szemben az tapasztalható, hogy a szomszédos államok új kormányainak hivatalba lépése óta a fennhatóságuk alá tartozó magyar nemzetiségű állampolgárok nemzetiségük miatt kénytelenek hátrányos megkülönböztetést elszenvedni – mutatott rá.
 

 

A képviselő szomorú példaként említette a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium ügyét, a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlovák állampolgárságtól való megfosztás eseteit, illetve a szabadkai, csurogi és temerini magyarveréseket is. Ezzel összefüggésben megjegyezte: a legszomorúbb ezekben az esetekben az, hogy vagy következmények nélkül maradnak, vagy éppen az adott állam hivatalosságai idézik elő őket.

 

Gulyás Gergely annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Európának a sokszínű nemzetek földrészének kell maradnia, de a valódi nemzeti büszkeség sohasem más nemzetekkel szemben érvényesül. Azok az európai hatóságok és jogvédő szervezetek, amelyek farizeus módon évek óta tényszerűen valótlan állításokkal támadják Magyarországot, soha egy mondattal sem ismerték el, hogy a hazai nemzetiségekre vonatkozó szabályozás példaértékű – fogalmazott, hozzátéve: soha egy szavuk nem volt az ellen, hogyha a magyar nemzethez tartozás miatt más államok saját állampolgáraikat megkülönböztetik.
 

 

Az Amnesty Internationalről szólva a fideszes politikus elmondta: a szervezet „csak egy okkal kiragadott példa a sorban”, mely 2007 óta készít Szerbiáról országjelentéseket, melyekben azt állapítja meg rendre, hogy „Szerbia előrehaladást ért el az emberi jogok terén”. E jelentések Gulyás szavai szerint soha nem emlékeznek meg a magyarokat ért jogsérelmekről, a szervezet azokkal összefüggésben soha nem nyújt segítséget.

 

Nem lehet előrehaladásról beszélni az emberi jogok terén azokban az országokban, ahol nem biztosítják a nemzetiségek számára azokat a jogokat, amelyeket a magyar alaptörvény valamennyi kisebbség számára garantál – vélekedett Gulyás Gergely. „Nem lehet működő jogállamról beszélni ott, ahol egy állam saját polgára csak félve használhatja saját anyanyelvét” – fűzte hozzá. A fideszes képviselő megfogalmazása szerint Magyarország mindig ki fog állni az egyetemes emberi jogok mellett, és ennek keretében mindig képviselni fogja a magyar nemzet valamennyi tagjának jogait és érdekeit.
 

 

„Hiteltelen azoknak a jogvédő szervezeteknek a tevékenysége, amelyek svédasztalszerűen válogatnak a számukra szimpatikus kisebbségek között” – utalt a politikus arra a gyakorlatra, hogy míg egyes kisebbségekért - nagyon helyesen -, mindent megtesznek, addig mások jogos sérelmei csak süket fülekre találnak náluk.

 

Gulyás Gergely rámutatott: Magyarország jószomszédi viszony kialakítására törekszik, de ez nem lehetséges, ha magukat magyarnak vallóknak alapvető egyéni és közösségi jogaikért kell küzdeniük. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy Európa valamennyi állama felismeri: a nemzetiségek léte egy ország kultúráját gazdagítja, ami által nem hátrányt, hanem többletet jelent a társadalom egésze számára. Ezért mindig fel fogják emelni szavukat a magyarokat ért jogsértések esetén, és soha nem fognak hátrálni ezekből a konfliktusokból – szögezte le.

 

 

„A hallgatás beszédes, a hallgatás cinkossá tesz” – fogalmazott Ágh Péter, a Fidelitas elnöke. A kárpát-medencei magyarokat ért atrocitásokról szólva hangsúlyozta: akkor, amikor erőszak történik, a szólás nem csupán lehetőségünk, de kötelességünk is.

 

„Amikor embereket megvernek, megaláznak azért, mert anyanyelvükön szólalnak meg, fel kell emelnünk a szavunkat” – húzta alá, hozzátéve, hogy ezt nem indulatból, s nem erőszakkal teszik, hanem csak úgy, „ahogy ez 2013-ban demokratikus felfogású fiataloktól elvárható”.

 

Szavai szerint a XXI. században egy demokratikus állam nem engedheti, hogy ilyen esetek – ismétlődő jelleggel -, újra és újra megtörténjenek. A Fidelitas elnöke beszédében rámutatott: minden kisebbségeket védő szervezetnek társnak kellene lennie a Fidelitas „indulat és erőszak nélküli, de mégis határozott kiállásában ”. Megfogalmazása szerint ezt nemcsak azért várják el, mert „magyart ütnek”, lehetne szó bármely nép vagy vallás tagjáról is.
 

 

Megfogalmazása szerint: nem az a fontos, hogy mi választ el bennünket, hanem az, hogy mindannyian emberek vagyunk. Egyúttal felszólított minden demokratikus jogvédő szervezetet, hogy ne hallgasson, ha az egyetemesen elismert emberi jogok sérülnek. Ágh Péter elmondta azt is, hogy azért hozott létre a Fidelitas budapesti nemzetpolitikai munkacsoportja egy riadóláncot, hogy tudják és tudathassák, ha a Kárpát-medencében valakit származása miatt hátrány ér.

 

Európának és a világnak sem szabad fejét a homokba dugni, ha a magyarokat ért sérelemről van szó, nekünk is ugyanolyan emberi és kisebbségi jogaink vannak, mint bárki másnak – szögezte le Ágh Péter. „Európa, riadó, ne légy cinkostárs!” – zárta beszédét a Fidelitas elnöke.
 

 

Gulyás Gergely és Ágh Péter beszéde után Kurucz Dániel, a Fidelitas budapesti nemzetpolitikai munkacsoportjának vezetője felolvasta a petíciót, melyet ezt követően Jeney Orsolyának adtak át. Az AI magyarországi igazgatója elmondta: szervezete elítéli a kisebbségekkel szembeni diszkriminációt, a gyűlölet-bűncselekményeket pedig az egyének, a közösségek és az egész társadalom számára hátrányos, súlyos jogsértéseknek tartja. Közölte azt is, hogy a petíciót eljuttatja a szervezet londoni igazgatóságához és szerb kutatóihoz is. Kijelentette ugyanakkor, hogy a gyűlölet-bűncselekmények megakadályozása a hatóságok feladata.
 

 
A petíciók az alábbi linkekre kattintva megtekinthetők, letölthetők:

- magyar nyelvű petíció
- szerb nyelvű petíció
 

Forrás: fidesz.hu-mno.hu-fidelitas.hu

 

 

A hallgatás beszédes. A hallgatás cinkossá tesz. A hallgatás olyan súlyt helyezhet mindenkire, amely összeroskadhat a saját lelkiismerete ítélőszéke alatt. 

Kedves fiatalok!

Azért jöttünk ma ide, mert tudjuk ezeket az igazságokat.  Ideje van ugyanis a szólásnak. A politikában és a közéletben van, amikor háttérmunkára van szükség. Van, amikor a párbeszéd elősegítésében kell élen járnunk. Vannak helyzetek azonban, amikor szólni kell. Felhívni, figyelmeztetni és feladatokat kijelölni. Akkor, amikor erőszak történik, ez nem csupán lehetőségünk, hanem a kötelességünk. Akkor, amikor embereket, csak azért, mert azt a nyelvet beszélik, amelyet mi, megvernek és így megaláznak: fel kell emelnünk a szavunkat! Ha azt halljuk, hogy boxerral vernek meg valakit azért, mert magyar, akkor érezzük: valamit tenni kell. Nem indulatból, nem erőszakkal. Csupán úgy, ahogyan 2013-ban demokratikus felfogású fiataloktól elvárható. De nekünk is vannak elvárásaink! 2013-ban ugyanis egy demokratikus felfogású állam nem engedheti, hogy ilyen esetek ismétlődő jelleggel újra és újra megtörténjenek. Másodszor pedig az, hogy most, a XXI. században az ilyen esetek ellen minden demokratikus gondolkodású, a kisebbségeket védő szervezet a társunk kell, hogy legyen, ebben az indulat és erőszak nélküli, de mégis: határozott kiállásban. Nem csupán azért várjuk el ezt, mert magyart ütnek. Lehetne szó bármely nép és bármely vallás tagjáról. Mindegy ugyanis, hogy mi választ el bennünket. Egy biztos, hogy közös: emberek vagyunk. Emberek, akik alapvető értékekkel bírnak. Olyan egyetemesen elismert cölöpökkel, amelyek ha sérülnek, arra kell késztessenek minden demokratikusan, és kettős mérce nélkül gondolkodó jogvédő és jogot tisztelő szervezetet, hogy ne, ismétlem ne hallgasson. A hallgatás ugyanis beszédes. A hallgatás cinkossá tesz. Fel kell emelni a szavunkat és ehhez mindenkire szükség van. Ezért kérjük most arra petíciónkban az AI-t, hogy legyen a társunk. Segítsen abban, hogy Szerbiában megszűnjenek a kisebbségek elleni atrocitások. Nem hihetjük, hogy lezárultak azok a konfliktusok, amelyeket az elmúlt évtizedekben átéltünk, ha déli szomszédunknál az EU-s csatlakozás előtt még mindig tovább folyik a gyűlölet és a kirekesztés. Mi, fiatalok Nem  ilyen Európában akarunk élni!

Kedves barátaim!

Mi, tudjuk mi a dolgunk. A Fidelitas története során mindig felhívta a figyelmet arra, ha egy csoportot a származása és a nyelve miatt megkülönböztetés ért. Kiálltunk a holokauszt áldozatai és a kommunizmus üldözöttei mellett. Felemeltük a szavunkat, ha kisebbségeket atrocitás ért. Ezért hoztuk létre a Kurucz Dániel barátom által vezetett Nemzetpolitikai Munkacsoport által koordinált Riadóláncot. Tudni és tudatni akarunk ugyanis arról, ha a Kárpát-medencében származása miatt valakit hátrány ér. Összefogtunk azért a szomszédos országokba működő ifjúsági szervezetekkel, hogy így együtt ítéljük el a kirekesztést. 

Sok lépés, de a helyzetet valójában nem csak mi, fidelitasosok, és nem csak mi, magyarok tudjuk megváltoztatni. 

Európának és a világnak sem szabad többé bedugnia a fejét a homokba, ha a magyarokat ért sérelemről van szó. Nekünk is ugyanolyan emberi és kisebbségi jogaink vannak, mint bárki másnak. Az erőszak és a gyűlölet kéz a kézben jár, tőlünk nem is olyan messze, itt, a szomszédunkban, a Délvidéken. Az A I-től nem várunk mást, mint azt, hogy együtt tegyünk mindez ellen és üzenjük a kontinensnek: 

Európa, Riadó! Közösen kérünk: Ne légy cinkostárs!

Tisztelt Tiltakozó Jelenlévők!

Tüntetni számtalan okból lehet. Tüntethetünk valamiért és valami ellen. Az, hogy a Amnesty International Emberi Jogvédő Szervezet budapesti székháza előtt jöttünk össze tiltakozni arra a téves következtetésre adhat okot, hogy mi valakik ellen tiltakozunk. A látszat azonban csal. Mi valamiért: közös eszmények és közös célok miatt jöttünk ma ide demonstrálni. Azért, mert úgy gondoljuk, hogy egy demokratikus jogállam minősége nem választható külön az ott élő nemzetiségek helyzetétől, jogaik érvényesülésétől. 

Úgy gondoljuk, hogy mindenkinek joga van a nemzeti és kulturális önazonosságtudat vállalására és megélésére. Úgy gondoljuk, ahogy a magyar Alaptörvény is mondja, hogy a nemzetiségek államalkotó tényezők. Államalkotó tényezők mindenhol, nem csak Magyarországon, hanem még azokban az országokban is, amelyek soknemzetségűként önmagukat alkotmányos szinten nemzetállamként azonosítják. Magyarország ezt nem csak szavakban gondolja így. 

Ahogy az Alaptörvény fogalmaz: „Az alapvető jogokat bármely megkülönböztetés szerinti különbségtétel nélkül kell biztosítani.” Még részletesebben pedig: „A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz. Saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. Ezen túlmenően helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.”  Ezért mi semmi mást nem kérünk, csak azt amit mi is biztosítunk az itt élő nemzetiségeknek. E helyett azt tapasztalhatjuk, hogy az új kormányok hivatalbelépése óta Romániában és Szlovákiában, és már hosszabb ideje a Délvidéken is a szomszédos államok magyar nemzethez tartozó polgárai nemzetiséghez tartozásuk miatt kénytelenek hátrányos megkülönböztetést elszenvedni. Ebből a szempontból a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium ügye, a magyar állampolgárság felvétele miatti szlovák állampolgárságtól való megfosztatás esetei, a szabadkai, csurogi, temerini magyar-verések, vagy éppen a még mindig börtönben raboskodó 3 magyar temerini fiatal története szomorú egységet alkot.  S a legszomorúbb az, hogy ezek az esetek vagy következmények nélkül maradnak vagy éppen az adott állam hivatalosságai idézik elő őket. 

Meg vagyunk győződve arról, hogy Európának a sokszínű nemzetek földrészének kell maradnia, de a valódi nemzeti büszkeségnek soha nem más nemzetekkel szemben kell érvényesülnie. Azok az Európai hatóságok és jogvédő szervezetek, amelyek farizeus módon évek óta tényszerűen valótlan állításokkal vagy más európai országokban is létező szabályozások bevezetése miatt támadják Magyarországot, soha egy mondattal sem ismerték el, hogy a magyarországi nemzetiségekre vonatkozó magyar szabályozás példaértékű.  Soha egy szavuk nem volt az ellen, hogy a magyar nemzethez tartozás miatt más államok a saját állampolgáraikat hátrányosan megkülönböztetik vagy – mint Délvidéken számtalan alkalommal – az állami hatóságok nem járnak el a magyarokat ért, e nemzeti közösséghez tartozás miatt ért sérelmek miatt. 

Az Amnesty International csak egy okkal kiragadott példa a sorban, mely 2007 óta készít ország-jelentéseket Szerbiáról hangsúlyozva, hogy Szerbia előrehaladást ért el az emberi normák terén. Ugyanakkor soha nem emlékezik meg, illetve nem nyújt segítséget a magyarokat ért konkrét jogsérelmek ügyében, legfeljebb általánosságban, az etnikai, nemzeti és szexuális kisebbségekkel szembeni atrocitásokról számol be. Úgy gondoljuk, hogy nem lehet előrehaladásról beszélni az emberi jogok terén azokban az országokban, ahol nem biztosítják a nemzetiségek számára azokat a jogokat, amelyeket itt Magyarországon az Alaptörvény valamennyi kisebbség számára garantál. Nem lehet működő jogállamról beszélni ott, ahol egy állam saját polgára csak félve használhatja saját anyanyelvét, ahol az állam nem biztosítja az anyanyelvű oktatást, ahol nem segítik és támogatják, hanem ellehetetleníteni igyekeznek a kulturális önazonosságtudat megőrzését. 

Azért vagyunk itt mindannyian, hogy egyértelművé tegyük, hogy Magyarország mindig ki fog állni az egyetemes emberi jogok biztosítása mellett, és ennek keretében mindig képviselni fogja a magyar nemzet valamennyi tagjának érdekeit. Úgy gondoljuk, hogy hiteltelen azoknak a jogvédő szervezeteknek a tevékenysége, amelyek svédasztal-szerűen válogatnak a számukra szimpatikus kisebbségek között, s míg egyes kisebbségek jogaik érvényesítésért – helyesen – mindent megtesznek, addig más kisebbségek jogos sérelmei csak süket fülekre találnak. Magyarország abban érdekelt, hogy valamennyi szomszédos államával baráti kapcsolatot ápoljon, de a Magyarországgal való jószomszédi viszony nem lehetséges, ha magukat magyarnak vallóknak alapvető egyéni és közösségi jogaikért kell küzdeniük. Abban bízunk, hogy Európa valamennyi állama felismeri, hogy a nemzetiségek léte egy ország kultúráját gazdagítja, ezáltal nem hátrányt, hanem többletet jelent a társadalom egésze számára. Ezért mindig fel fogjuk emelni a szavunkat a magyarokat ért jogsértések esetén, soha nem fogunk kihátrálni az ebből adódó konfliktusokból, de azt reméljük, hogy noha most gyakran kell szót emelnünk, de egyszer eljön az ideje a hallgatásnak is.