2015 második felétől láthatjuk, hogy milyen súlyos következményekkel jár az a népvándorlás, melynek egyik legfőbb útvonala országainkon halad keresztül, nehéz kihívások elé állítva ezzel kormányainkat. 2015 őszére egyértelművé vált, hogy az Európai Unió bevándorlási politikája megbukott, mivel éles ellentéteket szült a tagállamok között, és veszélybe sodorta az európai hétköznapok békéjét. A kvótarendszert alapjaiban hibásnak tartjuk, mivel a bevándorlók százalékos elosztása alapján nem tudhatjuk, valójában mekkora kötelezettséget ró az egyes országokra a következő 5-10 évben. A törökországi és libanoni menekülttáborok megteltek, és csupán az Európai Unió és Törökország közötti tárgyalások törékeny egyensúlyától függ, hogy mikor indul meg egy újabb, sokkal nagyobb áradat országaink felé. Amennyiben a megállapodást felbontják, még több millió ember meghatározott százalékát kellene befogadnunk, ami tíz-, vagy akár százezres nagyságrendű is lehet az évek során. További probléma, hogy a valódi menekültek között számos gazdasági bevándorló és kiképzett terrorista is ellenőrizetlenül jutott át az Európai Unió határain. Ez a folyamat mára az Európai Unió legnagyobb közös vívmányát, a Schengeni-övezeten belüli szabad mozgást, a belső határok átjárhatóságát veszélyezteti. A több országban élő magyarság számára különösen fontos, hogy a tagállamok ne állítsák vissza a határellenőrzést, mint ahogy arra tavaly óta több helyen sor került.